A környezeti-természetvédelmi értékrend változásának elmúlt negyedszázados változása a közgazdaságtudományban új szakterületek kialakulásához vezetett. Miközben a magyar gazdasági elemzésekben a költség-haszon számítások is viszonylag újdonságnak számítanak, addig a nemzetközi gyakorlatban a környezeti szempontok felértékelődése miatt a természeti tőke értékelésének új módszertana alakul ki és olyan rangos szakfolyóiratok, mint az Ecological Economics folyamatosan közölnek módszertani cikkeket, amelyekben esetenként még olyan tőkeelemekre is találunk értékelési módszereket, mint a biodiverzitás, amit általában imponderábiliának tekintenek. Kutatócsoportunk - különböző összetételben - harmadszor kapott megbízást a BNV-vel kapcsolatos gazdasági számításokban való közreműködésre. Először 1994-ben1 az akkori Külügyminisztérium, a Hágai Per előkészítéseként adott megbízást a hazai „kárigény” becslésére. Viszonylag hamar kiderült, hogy a hagyományos közgazdaságtani és jogi kárfogalom a BNV-vel kapcsolatban használhatatlan, ezért már akkor a természeti tőkében bekövetkező értékcsökkenést próbáltuk becsülni, az akkori tudományos ismeretek és az igen szoros időkorlátok között. A hágai ítélet után a szlovák féllel folytatott tárgyalások során ismét felmerült a magyar fél környezeti kárainak felmérése iránti igény. Ekkor a Pénzügyminisztérium kérte a KTM-től a kárigények becslését. A KTM illetékes helyettes államtitkára minket kért fel a PM-nek készített becslés háttéranyagának az elkészítésével. 1998 márciusában elkészítettük a tanulmányt2 és két tárgyalási fordulóban a szlovák környezetvédelmi szakemberekkel is megvitattuk annak eredményeit. Az 1998-as tanulmány a Szigetköz természeti tőkéjének teljesebb körű felmérésére törekedett és módszertanilag is megalapozottabb volt, de az adathiány, a más tudományterületektől való elszigeteltség és a nyomasztó időkorlátok miatt a vizsgálatunk ekkor sem lehetett teljes körű. A szlovák környezetvédelmi szakemberekkel folytatott tárgyalások során felvetettük - ezzel a tárgyalópartner egyetértett - a természeti tőke értékelésének szükségességét és azt is, hogy a monitoring rendszer adatait éppen a tőke értékcsökkenését nyomon követő gazdasági becsléshez volna célszerű felhasználni. A mi tárgyalásainkkal szinte egy időben született az azóta is sok vitát kiváltó megállapodás tervezet, aminek az lett a következménye, hogy a két szakértő csoport között nem jött létre újabb találkozás a témában. A Kormánybiztos Úrtól 1998. decemberében kapott újabb megbízás a gazdasági elemzéseket illetően a korábbiaknál sokkal szélesebb körű feladatokra terjedt ki. A mi kutatócsoportunk ebben a munkában csak egy részfeladatot vállalt, nevezetesen a korábban elvégzett tőkeértékbecslés pontosítását, módszertani megalapozását és a vízügyi szakértők által kívánatosnak tekintett megoldási alternatívára való kiterjesztését. A korábbi elemzéseinknél figyelembe vett alternatívák: a.) a BNV eredeti tervek szerinti megépítése és b.) a megvalósult „C” variáns voltak. A Miniszterelnöki Hivatalban tartott előzetes értekezleten a vízügyi-ökológiai szakértők a probléma megoldásaként az ún. "meanderező” változatot tekintették a kívánatoskompromisszumnak, ezért mi a gazdasági becsléseket a „C” változat mellett erre az alternatívára terjesztettük ki. Tanulmányunk értékelésekor felmerülhet a kérdés, hogy helyes volt-e ezt a változatot vizsgálni illetve, hogy miért nem terjed ki az elemzésünk más megoldási változatokra? Ennek alapvetően két indoka van. Az egyik, hogy az általunk alkalmazott módszertan megköveteli, hogy ökológus, halászati stb. szakértők képesek legyenek az egyes tervvariánsokhoz kapcsolódó komplex környezeti állapotok részletes leírására, amire a tapasztalataink szerint a szakértők csak korlátozottan képesek. Például a vízmegosztás 10 %-onkénti eltéréseihez tartozó környezetállapotok között a szakemberek nem igazán képesek differenciálni. A másik indok, hogy az általunk alkalmazott módszerek becslési hibája messze meghaladja a változatok közötti különbségeket, ami szintén értelmetlenné teszi nagyszámú variáns vizsgálatát. A szerződésben tervezett feladatokat csak részben sikerült teljesítenünk. Konferenciát rendeztünk az egyetemen és a Szigetközben a helyi önkormányzati és egyéb szakemberek bevonásával, ami segített hipotéziseink tesztelésében. A magyar-szlovák megegyezést az általunk használt alternatív közgazdaságtani közelítés akkor szolgálná igazán, ha a két fél megegyezne a módszertant illetően (a diszkontláb nagysága, az örökértékszámítás módja, különböző biodiverzitású területek teljes gazdasági értéke, az ún. „lehetőség érték” számbavételének módja stb.). Miután a szlovák szakemberekkel nem sikerült felvennünk a kapcsolatot, erre a módszertani megegyezésre sem kerülhetett sor, e nélkül pedig eredményeink inkább elvi, mint gyakorlati jelentőségűek. Jelen tanulmányunk nagyrészt folytatása az elmúlt évben megkezdett munkának. A tanulmányban csak az új eredményeket, illetve más megközelítést tartalmazó fejezeteket adjuk közre. Így foglalkoztunk a flóra és fauna értékének a meghatározásával, elhagyva az eszmei értékeken alapuló becslést. A nemzetközi irodalomból ismert módszerekkel újraértékeltük a felszíni- illetve rétegvizek értékváltozását és új értékelést készítettünk a mezőgazdasági termeléshez kötődő illetve a halászathoz kapcsolódó tőkeértékrészekre. Az előző tanulmányunk bevezető fejezetét illetve a diszkontálásról írott módszertani részt a mellékletben közöljük a tanulmányban foglaltak egyszerűbb kezelhetősége érdekében. Az elkészült értékelés szűkebb körre terjed ki ugyan, de szakmai-módszertani szempontból sokkal megalapozottabb, mint ez előzőek. A két ország közötti megállapodást akkor tudnák ezek a gazdasági becslések hatékonyan szolgálni, ha mindkét oldalon egyeztetett módszerekkel volnának elvégezhetőek az értékelések. Jelen formájukban alkalmazhatóságuk korlátozott érvényű. Elképzelhető, hogy a két ország szakértői esetleg nem a meanderező változatot tekintik elfogadható kompromisszumnak. Az elvégzett munka ez esetben sem hiábavaló, mert a jelenlegi állapottól való eltérések extrapolálásával az eredmények viszonylag egyszerűen korrigálhatóak. A Szigetközre vonatkozó tőke értékbecslésnek szakmai értelemben a két ország közötti tárgyalásokon túlmutató jelentősége van. A környezetgazdaságtan régi törekvése, hogy a nemzeti elszámolásokban (System of National Accounting) ne csak az emberi tevékenység eredményeit, hanem a természeti tőkében bekövetkező változásokat is nyomon lehessen követni. A Szigetközre vonatkozó számítások előrelépést jelentenek egy ilyen rendszer létrehozása irányában. Ilyen elemzések nélkül a környezeti javak fenntartható használatára nincs esély, azok ugyanis a döntéseknél rendre figyelmen kívül maradnak.
