Adam Smith: Nemzetek gazdagsága és a felvilágosodás filozófiája

A modern közgazdasági gondolkodás kezdetét Adam Smith Nemzetek gazdagsága című művének 1776-os megjelenésétől számítják. Adam Smith, az alapító nem közgazdász volt, hanem a morálfilozófia professzora a glasgow-i egyetemen, s a gazdaságfilozófia mellett az etika, a tudománytörténet, a nyelvfilozófia, a jog- és politikaelmélet terén is maradandót alkotott. Sokszor hangsúlyozzák, hogy a Nemzetek gazdagságában kevés eredeti gondolat található, olyan, amit az elődök és kortársak ne vetettek volna már föl. Ennek ellenére Smith tekintélye máig csorbítatlan, s talán ő tekinthető az utóbbi kétszáz év legbefolyásosabb gazdaságelméleti gondolkodójának. Kortársai körében abszolút tekintélyt vívott ki magának. Ahogy életrajzírója följegyezte, az egykori angol miniszterelnök, William Pitt egy baráti társaságban a következőképpen fordult Smith-hez: „Állva maradunk, míg le nem ültetik Önt, akinek mindannyian tanítványai vagyunk.” Egy évszázaddal később Alfred Marshall, Principles of Political Economy című munkája előszavában (Marshall 1890) ezt írja: „mindez benne van Smith-ben”. General Competitiv Analysis című munkájukban a gazdasági equilibrium kapcsán Kenneth Arrow és Frank H. Hahn is Smith gondolatait idézik (Arrow és Hahn 1971). Joggal merülhet föl a kérdés: miért hatottak és hatnak Smith gazdaságfilozófiai gondolatai egy olyan világban is, amelyben a gazdasági cselekvések jogi, politikai és kulturális feltételei radikálisan mások? Smith gazdaságfilozófiájának bemutatásán túl ezekre a kérdésekre is szeretnék a következő tanulmányban rámutatni.