Interdiszciplináris programok a vizuális kutatásban: A vizuális antropológia újragondolása

Ebben a cikkben a vizuális kutatási módszerek legújabb szakirodalmát tekintem át, mégpedig két kérdés tisztázása céljából. Először is megvizsgálom, hogy a legújabb interdiszciplináris kölcsönhatások milyen képet alakítottak ki a vizuális kutatás alapító tudományáról és a reprezentációról a vizuális kutatásban, elsősorban a vizuális antropológiára (és kisebb mértékben a vizuális szociológiára) koncentrálva. Másodszor pedig kritikus szemmel a szaktudományaikból vizuális módszereket átemelő, illetve azok számára ilyen módszereket bevezető elméleti tudományok közös céljait és érdeklődési területeit. Ha elmélyedünk a vizuális kutatás „új keletű” szakirodalmában, világossá válik, hogy a különböző szaktudományokban dolgozó mai vizuális kutatóknak vannak közös érdeklődési területeik: ilyen a reflexivitás (reflexivity), az együttműködés, az etika, valamint a tartalom, a társadalmi kontextus és a képmások (images) anyagszerűsége közötti kapcsolat. Érvelni szeretnék a vizuális kutatómunka intenzívebben együttműködő interdiszciplináris megközelítése mellett, amelyben az egyes szaktudományok anélkül tanulhatnak egymástól, hogy narratív sallangokkal kellene bizonygatniuk saját tudományáguknak a többiekkel szembeni felsőbbségét.