A fosszilis inputok és outputok teljes költsége az ágazati kapcsolatok mérlege alapján: Kína példája

A fosszilis függőség költségei jelentős hatással vannak a gazdaság input- és outputoldalára egyaránt. A fosszilis nyersanyagok a termelés inputjaiként szolgálnak a gazdasági szektorok számára, az outputoldalon pedig az ágazatok a szén-dioxid-kibocsátásért forgalmazható kibocsátási egységek vagy adók formájában fizetnek. A klímapolitika hatékonysága jelentősen függ a fosszilis inputokkal és outputokkal kapcsolatos teljes költségtől, ugyanakkor eddig az inputoldalt figyelmen kívül hagyták. A cikk célja, hogy egy olyan modellt mutasson be, amely számszerűsíti a gazdasági ágazatok fosszilis függőségükből adódó teljes magánkarbonköltségeit. A cikkben bemutatott modell a környezeti szempontból kiterjesztett ÁKM (ágazati kapcsolatok mérlege) felhasználásával, input-output elemzésen alapul. Az ún. teljes magánkarbonköltségek magukban foglalják a fosszilis inputokkal kapcsolatos költségeket, beleértve az energiafelhasználásból és a nem energiajellegű felhasználásból eredőket is, továbbá a szén-dioxid-kibocsátáshoz kapcsolódó költségeket. Kína tanulságos példaként szolgál, mivel gazdasága nagymértékben függ a fosszilis energiaforrásoktól. A teljes magánkarbonköltségek kiszámítására kidolgozott modell eredményei rávilágítanak az egymásnak ellentmondó energia- és klímapolitikák problémájára, arra, hogy az inputoldali költségek csökkenése ellensúlyozhatja a klímapolitika törekvéseit a szén-dioxid-kibocsátás költségének növelésére. A hatékony klímapolitika integrált költségszámítást is feltételez, a cikk ebbe az irányba tesz egy lépést.