Újragondolt termelés: A digitalizáció, az automatizáció és a robotizáció hatásai a globális ellátási láncokra

A világban tapasztalt sokkok erőteljesen formálhatják a gazdasági értékteremtés működését. A közvetlen hatások szempontjából normális időszakokban a globális értékláncokat érő feszültségek földrajzilag és/vagy szektorálisan koncentrálódnak. Ezek később globális méretűvé válhatnak. Az újabb turbulenciák feltűnése azonban nehezítheti a helyreállás folyamatát válságok esetén. A rendszerszintű zavarok megjelenése felhívja a figyelmet a globális ellátási láncok kockázatára. Ha csak az elmúlt két év távlatát tekintjük, éghajlati események (extrém hideg tél Texasban, tajvani aszály), geo- és gazdaságpolitikai feszültségek (vámháború, orosz–ukrán konfliktus) és egyedi körülmények (koronavírus-világjárvány, a Szuezi-csatorna eltorlaszolása, tűzeset egy német chipgyártó üzemben) is jelentkeztek, amelyek megakasztották az ellátási rendszereket és késleltetett helyreállást idéztek elő. A legnagyobb kockázatot az alkatrészhiány, a szállítási nehézségek (konténerhiány, megtelt konténerdepók, késett vagy törölt szállítás) és az iparági koncentráció okozták. Utóbbi azért, mert a K+F+I-re erősen támaszkodó iparágakban az értékteremtési tevékenységek erősen töredezettek és az előállítás részfolyamat szerint koncentrálódik. A magas hozzáadott értékű feladatok jelentős részét az Amerikai Egyesült Államokban szakosodott vállalatok végzik. Az alacsonyabb hozzáadott értéket képviselő tevékenységeket Ázsiába szervezik ki. Ezek a turbulenciák egyre bizonytalanabb környezetet teremtettek, jelezve, hogy érdemes újragondolni a globális ellátási rendszereket.