A budapesti várostérség fogyasztási alapú ökológiai lábnyomának változása 2003 és 2013 között

A tanulmány a budapesti várostérség környezeti hatásait vizsgálja 2003 és 2013 között, ökológiai lábnyom segítségével. Hasonlóan a kelet-közép-európai térség más nagyvárosához a budapesti várostérség belső térszerkezete is átalakult a rendszerváltozás után, amikor megindult a fiatalabb, vagyonosabb rétegek kiköltözése a központi városból az elővárosi övezetbe. Az elővárosi övezet gyorsan növekvő és egyre magasabb szinten fogyasztó társadalma a várostérség ökológiai lábnyomában is területi átrendeződést eredményezett. A szerzők a közvetlen lakossági ökológiai lábnyom becslése mellett a közvetett, a lakossági fogyasztási javak teljes életciklusába (nyers-anyag-kitermelés, -feldolgozás, szállítás, hulladékkezelés) beépülő lábnyomot is számszerűsítika környezeti adatokkal kiegészített ágazati kapcsolatok mérlege segítségével. Megállapítható, hogy míg 2003 és 2013 közötta lakossági fogyasztásba beépülő ökológiai lábnyom országosan 11%-kal csökkent, addig Budapesten 6 és az agglomerációjában 8%-kal nőtt. Előbbi esetében a növekedés az egy főre jutó fogyasztás bővülésével, utóbbi esetében elsősorban a népességszám növekedésével magyarázható. A lakossági közvetlen ökológiai (karbon-) lábnyom az agglomerációban 2013-ban több mint 2-szerese volt a budapestinek. Ez a magasabb (a fatüzelés újbóli térnyerése miatti) fűtési lábnyom következtében alakult ki, a járműüzemanyag-felhasználás karbonlábnyoma csak kevéssel haladta meg a budapesti lábnyomot. Az összesített háztartási fogyasztási ökológiai lábnyomának értékei – egy főre 2013-ban Budapesten 2,5, az agglomerációban 2,8 globális hektár (gha) – alapján megállapítható, hogy a várostérség ökológiai lábnyoma nagyon koncentrált, Budapesten 2013-ban 32-szeresével(2003-ban 37-szeresével), az agglomerációban 2013-ban 2,4-szeresével (2003-ban 2,2-szeresével) haladta meg a rendelkezésre álló biokapacitást.