A felsőoktatási intézmények finanszírozási modelljei

Európában és a világ számos országában az elmúlt három évtized a felsőoktatás-finanszírozás folyamatos reformjának jegyében telt. Magyarországon a reformok a rendszerváltással kezdődtek el, és az azóta megjelent számtalan finanszírozási koncepció ( köztük a legújabb utólagos képzési hozzájárulás, illetve fejlesztési részhozzájárulás) is mutatja, hogy nálunk is érvényes a „permanens reform” tétele. A cikkben a reformok során kikristályosodott finanszírozási modelleket értékelem a hatékonyság és igazságosság különböző kritériumai szerint, és egyben összefoglalom a nemzetközi szakirodalomban az egyes modellek kapcsán megfogalmazódó elméleti és gyakorlati észrevételeket is. Választ arra a kérdésre keresek, hogy vajon minek köszönhető a finanszírozási reformok állandósága. Noha a magyar finanszírozási rendszer értékelésére e cikk keretében nem vállalkozom, reményeim szerint a finanszírozási alapmodellek áttekintése új szempontokkal gazdagíthatja az erről folyó diskurzust. Journal of Economic Literature (JEL) kód: I22