A gazdasági növekedés, a tőke és munkajövedelmek alakulása az USA-ban (1988–2016) – Adalékok a Piketty-tézishez

Az elmúlt másfél évben kialakult jelentős politikai átrendeződések mind az USA-ban, mind Európában, valamint a stabilizálódott világgazdasági folyamatok újra aktuálissá tették a kérdést, hogy mennyire tekinthetjük a legfőbb Piketty-tézist, az (r>g) kifejezést megbízhatónak a jövőbeli növekedési és termelési tényezők közötti jövedelemelosztási folyamatok előrejelzése szempontjából? E kérdést Piketty saját magának is újra feltette világhírű könyvének angol nyelvű kiadását követően (Piketty, 2015). Úgy találta, számos bizonytalanság övezi az eredeti tézisében foglalt állítását. Ehhez, a módosított Piketty-tézishez kínál empirikus adalékokat a tanulmány, amely áttekinti az eredeti elméleti kiindulópontokat, majd az amerikai privátszektor 1988–2016 közötti növekedési, termelékenységi és tényezőjövedelmi dinamikáját elemzi. A legfontosabb következtetés, hogy a növekedés és a tőke hozadékának szórásai eltérőek, az (r–g) különbsége változó, továbbá, hogy a megfigyelt közel három évtizedes időszakban igen jelentős helyettesítési hatások voltak azonosíthatók a tőke és a munka között, összhangban a CES típusú neoklasszikus termelési függvénnyel. A tartósan alacsony kamatkörnyezet jó eséllyel fogja növelni a nem pénzügyi beruházásokat, amelyek megteremthetik egy tartósabb, hosszú távú növekedési trend alapjait is. A Piketty-tézissel kapcsolatos fősodrú kritikáknak tehát sok pontban igazuk volt.