A hegemón maszkulinitás szociológiai konstrukciói: Férfikutatások a tudományos normalizálódás útján

Nyolc évvel ezelőtt, a férfi kutatásokat bemutató első Replika-blokkban Harry Brod 1987-es defi nícióját idézve (Brod 2001: 38) igyekeztem rámutatni arra a paradoxonra, hogy míg a hagyományos – értsd: modern – társadalomtudományok szinte valamennyi fontosabb paradigmája „male-stream mesternarratívaként”, azaz a férfi lét, ill. férfi beágyazottság látens objektivációjaként fogható föl, addig a modern társadalomtudományok e férfi tapasztalat társadalmi meghatározóival és összetevőivel a huszadik század utolsó harmadáig szinte egyáltalán nem foglalkoztak (Hadas 2001: 25). Nos, azóta ismét sok víz lefolyt a Mississippin és a Rajnán, és ma már minden jel arra mutat, hogy a férfi kutatások eljutottak a normál tudományos létezésmód konszolidálódott intézményi állapotába. Ennek legbiztosabb indikátora, hogy a 21. század elején egymás után jelentek meg a férfi kutatások eredményeit summázó szöveggyűjtemények és tanulmánykötetek (Whitehead és Barrett 2001; Whitehead 2002; Adams és Savran 2002; Haywood és Mac an Ghaill 2003; Kimmel és mások 2005). (.)