A lekapcsolódás Szent Gráljának illúziója – Léteznek-e országok viszonylag magas SDGI-vel és alacsony ökológiai lábnyommal?

Az országok fenntarthatósági teljesítményét mérő mutatószámok szükségessége a GDP-nek a jólét, a fenntarthatóság és az ellenálló képesség mérőszámaként való felhasználási korlátai miatt merült fel. A kutatók az elmúlt évtizedekben különféle indikátorokat és rangsorokat készítettek, amelyek a pusztán gazdasági növekedésről egy átfogóbb perspektívára helyezték át a hangsúlyt. Kutatásunk célja egy új rangsor létrehozása volt, amely két módszertan, nevezetesen az ENSZ Fenntartható Fejlődési Célok Index (SDGI) és a Global Footprint Network ökológiai lábnyoma (EF) integrációján alapul, annak érdekében, hogy ország- klasztereket lehessen azonosítani. Az országok csoportosítására hierarchikus klaszterezést, a kiugró értékek kiszűrésére a ‘legközelebbi szomszéd’ módszert, a végső klaszterekre pedig a Ward módszert használtuk. Ezenkívül a Pearson-féle korrelációs együtthatót kiszámítottuk a 17 SDGI és az EF közötti kapcsolat értékelésére. A klaszterezés eredményei azt mutatták, hogy a háromklaszteres megoldás kielégítőnek tekinthető. Az új módszerrel kapott eredmények alapján az SDGI környezeti dimenziója a környezeti fenntarthatóság szempontjából az országok rangsorolásának elégséges mérőszáma.