A magánnyugdíjpénztári rendszer „elszámolása”

A tanulmány a statisztikai elszámolások módszertani szabályainak szempontjából vizsgálja a magyar kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszer megszűnésének körülményeit, és egy akkoriban kevéssé értékelt összefüggést mutat be. Az elmúlt évtizedekben előtérbe került a költségvetési szabályok érvényesítése a költségvetési politika hosszú távú stabilitásának fenntartása érdekében. Ezek bevezetése értelemszerűen együtt járt valamilyen szankciórendszer kialakulásával, ezért meghatározó fontosságúvá vált a megcélzott mutatók mérése. Ennek következtében felmerült a veszély, hogy a költségvetési szabályok konkrét mutatói akár torz ösztönzőket is kialakíthatnak a költségvetési politikában. Erre mutatnak egyértelmű példákat az EU megfelelő intézményeinek következetlenségei a magánnyugdíjrendszerek költségvetési elszámolásainál. A mai napig minden érdemi elemzés lehetősége nélkül teszik ezek az elszámolási szabályok szinte lehetetlenné egy komoly magánnyugdíjrendszer bevezetését az EU-tagállamokban. Ez a hozzáállás egyúttal nagyban hozzájárult a magyar kötelező magánnyugdíjpénztári rendszer megszüntetéséhez is. Ennek a folyamatnak a legfontosabb összefüggéseit elemzi a tanulmány.