A magyar gazdaságpolitika 1989 és 2019 között

A magyar gazdaság átalakulását rendkívül erősen meghatározták az 1989/1990-es rendszerváltozás és a rákövetkező időszakok mozgalmas társadalmi és politikai eseményei. Hazánk az európai piacgazdasági rendbe részleges monetizáltsággal, túlméretezett iparral és elhanyagolt infrastruktúrával lépett be. A külső eladósodottság és a nyugati politikai rendszerhez való végérvényes csatlakozás szándéka dominálta sokáig a gazdaságpolitikát, miközben a társadalmi elvárások középpontjában a fejlett Nyugathoz való jövedelmi közeledés állott. A piacgazdasági intézményrendszer kiépítése és a nyugati ipari értékláncokba való bekerülés sikerrel járt, a jövedelmi konvergencia azonban egyenetlen és lassú, ami széleskörű frusztráció okozója. A pénzügyi válság exponálta a nagyfokú kereskedelmi és pénzügyi nyitottságból fakadó kockázatokat. A rákövetkező időszak nem szokványos gazdaságpolitikáinak és külső okok egymásra hatásának nyomán csökkent a külső kitettség. Az egyre erősödő centralizáció és a szuverenitásnövelő kormánypolitika azonban megnöveli az uniós intézményekkel való ütközések gyakoriságát. A felzárkózást gyorsítani szándékozó gazdaságpolitikák ellenére a közepes fejlettségi státusz tartóssá vált, ami a külső és belső elvándorlást erősíti, a területi feszültségeket növeli. Az áru- és munkaerőpiacok új jelenségei és a technológiai trendek a magyar gazdaságpolitika elé új feladatokat állítanak, továbbá bonyolult alkalmazkodási teendők adódnak a folyamatban levő európai hangsúlyváltásokból.