A regionális és vidékfejlesztés is megújulásra kényszerül a szaktudományok fejlődése alapján. Nemcsak módszertanát indokolt felülvizsgálni, hanem alapkérdéseit is szükséges átgondolni. A fejlettségértelmezés számos ponton megújulásra szorul. A fejlettség újradefiniálásának kulcsfogalmait a kapcsoltságban és a kultúratudatossági szintben véljük megragadni. Az előbbi az egyre szélesebb körben kutatott hálózatelméletből következik, ahol egy térség fejlettsége nem egyszerűen a tényezőadottságoknak és ezek teljesítményének függvénye, hanem az adott régióban kialakuló kapcsolatok mennyiségének és minőségének bővülése, sűrűsödése. A regionális szerveződés azért kiemelt szerepű, mert a kapcsolatszorosságnak az egyik leghatékonyabb szintje. A kultúra és tudatosság központi szerepe a közgazdaságtan új eredményeiből és a neveléselméletből is következik. Egyfelől a GDP-re épülő mérések kritikája alapján bővültek és az emberi, környezeti viszonyok alapján módosultak az objektív fejlettségmutatók, másrészt egyre inkább kiegészülnek szubjektív mutatókkal, amelyek az objektív viszonyok pszichés megélését, tudatosságát is figyelembe veszik. Értelmezésünkben azonban a fejlettség mint kulturáltságtudatosság-megközelítés nem váltja fel a tényezőmegközelítést vagy ennek mérését, nem marad elvont. A változás az, hogy a természeti, fizikai, humán, társadalmi és spirituális tőkét éppen a kulturáltság és a tudatos életvitel különböző dimenzióiként fogják fel. Nem elvont a megközelítés azért sem, mert a kapcsoltságot közvetlenül nem anyagi formában kifejező társadalmi és spirituális tőke számszerűsítése, mérése egyre jobban előrehalad, és egyre több tapasztalatra építkezik. A fejlettség újradefiniálásában az agrárium és a vidékfejlesztés élen járhat, mert szemléletükben mind a kapcsoltság, mind a kultúra sokkal természetesebb, szervesebb kategória, mint a gazdaság más területén. Az agrárkultúra már a nevében is magában hordozza azt a szemléletet, hogy a gazdaság nem egyszerűen az anyagi viszonyok újratermelése, hanem „gazdaâ€-ság a szó szoros értelmében: a felelős, előrelátó és gondoskodó gazda-létforma kiterjesztése minden anyagi viszonyra. Az agrárgazdaságban az embernek a földhöz és a másik emberhez való kapcsolata alapvető és természetes, nem tréningek, menedzsment és környezetgazdasági tanulmányok eredménye. A természettényező meghatározó súlya miatt alapvető szemléleti kerete a stratégiai gondolkodás, a különböző termelési ciklusok egyidejű kezelése, a bizonytalanság, a kockázati tényező és az alternatív megoldások. A tanulmány a fentiek alapján egy megújult fejlettségértelmezési modellt javasol, amely a kulturáltságból-tudatosságból és ennek anyagi-társadalmi megjelenéséből indul ki, az objektív és szubjektív megközelítés dinamikus és dialektikus kapcsolatára épül, és szerves kapcsolatban áll a vizsgált régió külső kapcsolati rendszerével. ------------------ Regional and rural development call for renewal owing to new results in different disciplines. Not only the methodology but the basic questions also need consideration, first of all the definition of development. Our approach identifies the key terms of development in linking and culture-consciousness. The former comes from the extending network theory, where the development of a region is not only a function of factor endowments and their performance, but it is also the extension of the number and quality of relations. Since regional organisation is one of the most effective social level of relations, it demands outstanding attention. The increasing importance of culture and consciousness appears for instance in nurture theory and in the new efforts of economics. On the one hand by the critiques of GDP the objective development indicators have been extended as well as modified with human and environmental relations. On the other hand subjective measurements, which involve the psychological expression and the consciousness of the objective relations, have been receiving an extensive role. In our interpretation development in terms of culture and consciousness does not ignore the factors of production and their measurement. The difference is that we define natural, physical, human, social and spiritual capital as various dimensions of culture and conscious living. Furthermore, this approach does not remain abstract because the measurement of social and spiritual capital, which directly reflect non-material links, proceeds and collects an increasing number of experience. Agriculture and rural development may be pioneers in redefining development, since links and culture are more natural and organic categories in their view than in other areas of economics. Agriculture directly reflects the law of household (oikos nomos), what economics is all about: a governor way of life, which is responsible, provider and forward looking. In this field the human relationships with nature and with other people are foundational and natural, not the results of training, management or environmental studies. Owing to the determining role of the natural factor, the agricultural view reflects strategic thinking, the handling of different production cycles at the same time; it contains uncertainty, risks and optional solutions. On the basis of all above the paper suggests a renewed development model, which starts with culture and consciousness as well its material-social appearance in production factors; which is based on the dynamic and dialectic relationships between the objective and subjective approaches; and which is in organic connection with the external relationships of the region in research.
