A stabilizáció hatása az árak és a termelés közötti összefüggésekre

A tanulmány azt vizsgálja, hogy volt-e valami különös a termelés-felhasználás és az árak alakulásában 1995 márciusa után. Miért ugrott meg az infláció 1995-ben, miközben a termelés növekedése lelassult, és a belföldi kereslet visszaesett? Vajon a növekedés további lassulásához - sőt időszakos visszaeséséhez - képest kicsi volt-e az 1996-os dezinfláció? Általánosabban azt is mondhatnánk, hogy a kérdés a sacrifice ratio nagyságára és aszimmetrikus természetére vonatkozik: miért kell olyan "nagy" recesszió egységnyi dezinflációhoz, miközben az infláció felgyorsulása nem jár jelentős outputnövekedéssel (lásd Dornbusch-Fischer [1993]). A magyar stabilizáció, amely egy gyorsuló inflációs periódusból - amikor a fizetési mérleg stabilizálódott - és egy csökkenő inflációs periódusból áll, nem jól osztályozható makroökonómiai történet. A gazdaságot ért beavatkozások és ezek hatásai (a nagy egyszeri leértékelést követő, fokozatosan csökkenő ütemű leértékelés, a költségvetési kiigazítás, a reálbércsökkenést eredményező jövedelempolitika, a külföldi tőkebeáramlás) pozitív és negatív kínálati és keresleti sokkoknak bonyolult kombinációja. Az sem egyértelmű, hogy valóban fennállt-e a felvetett kérdések mögött húzódó jelenség, mivel kérdéses az, hogy mit tekintünk "normális" kapcsolatnak az infláció üteme és a termelés változása között.