A vihar

A német-francia kapcsolat változásai meghatározzák és jelölik a gazdasági gondolkodás újabb útjait, lehetőségeit középpontban az Európai Unió létével és sajátosságával. Vizsgálódásunk tárgyát ezért az a központi probléma szervezi meg, hogy miként küzdi ki a globális intézményrendszer válságaiban “az értékek párbeszédének termelését” mintegy a politikai gazdaságtanban – a politikai tudás szerepe az elidegenedéssel szemben – és hogy kik és hogyan vesznek részt a termelésben, és határozzák meg végsősoron, hogy mi az érték fogalma. Egy korábbi írásunkban a piac és a szakpolitika ellentéte mentén azon nyugvópontra jutottunk, hogy habár a piac nem képes az értékrendről folyó diskurzust artikulálni, mégis a kultúra szükségszerűsége mechanizmusként a törekvést önmagából fakadóan kifejezi. Úgy fogalmaztunk, hogy „a dekarbonizáció szakpolitikai tendenciái mintegy szükségszerűen artikulálják annak bekövetkeztét és mechanizmusát, hogy a világpiac helyén totálisan megszerveződik a következőkben bemutatkozó gazdaságpolitikai perspektíva, ami végső soron a termelés az értékek dialógusában.”