Az állami nyugdíjrendszer „születési” hibái és javításának fő iránya

A tanulmányban számba veszem az állami, folyó finanszírozásúnak (helytelenül: „felosztó-kirovónak”) nevezett rendszer konstrukciós hibáit, s azt találom, hogy annak már az (amúgy utólag megalkotott) elve is hibás, s a hibák kijavításához egy új működési elvre kell áttérni. El kell felejteni, hogy létezik az úgynevezett „nem feltőkésített” nyugdíjrendszer, s az állami nyugdíjrendszert expliciten is annak tényleges alapjára, a humántőkére kell helyezni. Ezzel megvalósul – a jelenleg teljes mértékben hiányzó – automatikus eszköz-forrás-illeszkedés, s elfelejthetjük a nyugdíjrendszer fenntarthatóságáról szóló szokásos vitákat. Egy ilyen rendszer eredménye feltehetőleg – a maihoz képest – növekvő születésszám is lenne, de nem ez a javasolt reform célja, aminek részleteit – vagyis, hogy ez praktikusan miként képzelhető el – külön tanulmányban szándékozom kifejteni.