A Közös Agrárpolitika 2015–2020 közötti időszakában az unió kiemelten kezeli a termelő és fogyasztó kapcsolatának megerősítését, ennek céljából külön támogatási területként a rövid ellátási lánc tematikus alprogramot hozta létre. A program hangsúlyos szerepet kap a hazai vidékfejlesztési programok között is, aminek megvalósítására a Magyarországra jutó 3,4 milliárd euró támogatás nyújt lehetőséget. Ezért a rövid ellátási lánc mint új eszköz adja a tanulmány aktualitását, amelynek elsődleges célja a napjainkban használt szerteágazó fogalmak rendszerezése. Az alternatív élelmiszer- ellátó hálózat, a területhez kötődő élelmiszerrendszer és a rövid élelmiszerellátó lánc megnevezéseket gyakran alkalmazzák egymás szinonimájaként, mégis lényeges különbségek akadnak a fogalmak között. A tanulmány második célkitűzése egy domináns európai modell megnevezése és adaptálása a nemzeti vidékfejlesztési programokhoz. A definíciók értelmezése és európai esettanulmányok elemzése mutatott rá a modelleket befolyásoló tényezőkre (helyi termék, minősített termék, biogazdálkodás, állami/regionális támogatás, szabályozás, direkt értékesítés, rövid élelmiszerlánc, csoportos kezdeményezések, innováció, szaktanácsadás és oktatás). Ezek összehasonlító vizsgálatai alapján megállapítható, hogy nincs egy általános modell, amely egységesen alkalmazható lehetne más országokba. Minden régió sajátos adottságaitól és lehetőségeitől függ, hogy mely csatornákat, védjegyeket, szabályozási formákat vezeti be. Az európai vidéki élelmiszer-ellátó rendszerek diverzitását bizonyítja a tényezők szerinti csoportosítás eredménye is. Eszerint megkülönböztethetők erősen fejlett közvetlen értékesítéssel és rövid élelmiszerláncokkal rendelkező régiók (Közép-Pireneusok [Fr], Abruzzo [IT]), fejlett termelői szövetkezetek által a rövid élelmiszerláncokban részt vevő régiók (Bajorország [G], Alentejo [P], Andalúzia [E]) és végül hagyományosan fejlett közvetlen értékesítéssel rendelkező régiók (Tesszália [GR], Nicosia [CY], Dél-Alföld [HU]). Az élelmiszer-ellátáson túl a területi igényekhez kötött élelmiszer-ellátó rendszerek jelentős vidékfejlesztési funkcióval is bírnak. A tényezők és esettanulmányok alapján elvégzett második csoportosítás támasztotta alá ezt a hipotézist. Ennek alapján háromféle, jól elkülöníthető helyi rendszer nevezhető meg: „társadalmi felelősségvállalásra épülő kapcsolatokâ€, „helyi termékekre épülő kereskedelmi rendszerek†és végül „horizontális termelői kapcsolatrendszerekâ€. -------------- During the period of the Common Agricultural Policy between 2014 and 2020, the short food supply chains make up a distinct thematic sub-programme. The programme acquires a relevant role among the national rural development projects. The realisation of this programme will be made possible thanks to 3.4 billion in European Union subventions available to Hungary. That is why the short food supply chain as a new instrument gives the relevance to this research, the first goal of which was to systemise the recently used diverse definitions. The definitions of alternative food supply networks, localised food supply systems and short food supply chains are applied as synonyms, but significant differences can be discovered among them. The second aim of this article was to recognise and adapt a dominant model to the national rural development programmes. The interpretation of definitions and a review of European case studies pointed out the determinant factors of models (local product, identified products, organic production, national or regional subventions, regulation, direct selling, short food supply chain, collective initiatives, innovation, professional advice and training). An average model that could be adaptable in other countries does not exist. It depends on the special endowments and possibilities of the regions as to which channels, labels or form of regulations are inaugurated. The diversity of European rural food supply systems is also shown by the results of the classification of factors. Hence three groups are distinguished: regions with well-developed direct selling systems and short food chains (France-Midi-Pyrénnées, Italy-Ambruzzo); regions which take part in the short food chains via producers’ organizations (Germany-Bavaria, Portugal-Alentejo, Spain-Andalusia); and finally regions which possess traditionally developed direct selling (Greece-Thessaly, Cyprus-Nicosia, Hungary-South Great Plan). The localised agro-food systems have a significant rural development function apart from that of food supply. This hypothesis was underpinned by the second case studies and grouping of the factors. On the basis of these three well-distinguished local systems can be determined: relationships based on social responsibility; retail systems based on local foods; and finally horizontal linkages of producers.
