Az athéni tengeri uralom születésének anatómiája a Kr.e. 5. század első felében

Az európai civilizáció kialakulása szempontjából a görög–perzsa háborúk a klasszikus antikvitás egyik lényeges fordulópontjának tekinthetők. A görögség számára ezek a háborúk többet jelentettek egyszerű katonai összecsapásoknál, hiszen az athéniek számára nélkülözhetetlen „demokratikus értékek” (iszonómia2) védelmét szolgálták, és hozzájárultak az ókori Hellász önértelmezésének kialakulásához. Eszmetörténeti hatásuk mellett a görög–perzsa háborúk katonai eseményei önmagukon túlmutató jelentést hordoztak. A Közel-Kelet egészét magában foglaló Perzsa Birodalommal való összecsapás eredményeként megszilárdult a görögök helyzete az Égei-tengeren és a keleti Mediterráneumban. A háborúk következtében a görög flotta legnagyobb kereskedelmi vetélytársai, a perzsa nagyhatalommal szövetséges föníciai hajóhadak is vereséget szenvedtek. A görög–perzsa háborúk nemcsak a görögség tengerészeti fölényét mutatták meg, hanem a nagy görög gyarmatosítással (Kr.e.8-6.század) kibontakozó földközi-tengeri kereskedelmi hegemónia fennmaradását is biztosították. Tágabb értelemben elmondható, hogy a perzsákkal vívott sikeres harcok megteremtették a hellén civilizációs eszmények továbbfejlődésének kereteit, illetve megakadályozták, hogy a görögség elveszítse eredeti és sajátszerű értékeit. A görög–perzsa háborúk következtében – Hérodotosz szavaival szólva3 – „Európa” megszilárdította határait „Ázsiával” szemben.