Az európai védelmi rendszer jelene és jövője – dilemmák, kritikák, lehetőségek

Kevés esemény tartja jobban ébren az aktív hírolvasók figyelmét 2023-ban, mint az orosz-ukrán háború, amely most már több mint másfél éve dúl Európa keleti részén. Olyan jelenetek tanúi vagyunk, amelyektől a békében és többnyire jólétben élő európai néplélek már elszokott. A zord valóság azonban itt is felütötte fejét és ez hirtelen reakcióra kényszerítette a kontinens országait. A politikai vezetők prioritási listáinak élére került a háborúhoz való hozzáállás, és az ukrán védelem támogatásának kérdésköre. Jelenlegi tudásunk szerint nehezen képzelhető el gyors békekötés, amely még inkább arra sarkallja az érintett országokat, hogy erősebb álláspontot foglaljanak és cselekedjenek. Augusztus második felében például Dánia és Hollandia bejelentette, hogy F-16-os vadászgépeket küld Ukrajnába (Sabbagh, 2023), egy hónapra rá pedig Lengyelország úgy tűnik, konfliktusba került szomszédjával (Radford & Easton, 2023). A fegyverkezési terep dinamikusan változik, vannak, akik a konfliktus eszkalálódásától tartanak. Ráadásul, ehhez az eleve összetett képlethez hozzáadódnak olyan külső politikai tényezők is, mint például a 2024-es amerikai elnökválasztás eredménye, amely döntően befolyásolhatja a háború kimenetét, vagy legalábbis Európa szerepét. Mindezen események fényében kívánok hasznos és átfogó képet nyújtani az európai védelmi rendszer helyzetéről, annak kritikáiról és esetleges lehetőségeiről.