Egy megbomlóban lévő társadalmi szerződés margójára

„Azok az – ázsiai, afrikai és latin-amerikai – országok, amelyek eddig szépen profitáltak a fellendülésből, lassan elkezdhetnek azon gondolkodni, mi is lesz velük ezután. A tehetős Nyugat legtöbb országában a lassuló növekedés persze már rég nem számít újdonságnak, mégis nagyon aggasztó, mert egyre jobban megbontja a korábbi társadalmi szerződést. Úgy tűnik, visszatérnek a Dickens korabeli nehéz idők, amikor a vagyonosok szembekerülnek az egyre elszigeteltebb nincstelenekkel.” – olvasható Abhijit V. Banerjee és Esther Duflo közös, 2019-ben megjelent könyvének első oldalain (Banerjee & Duflo, 2021, pp. 13., saját kiemelés)[1]. A szerzőpáros a „korábbi társadalmi szerződés” alatt minden bizonnyal John Rawls, tágabb értelemben pedig a neokonzervatívok szerződéselméletét érti, miszerint a társadalmi, illetve vagyoni kiemelkedés mindaddig legitimált, míg abból a társadalom legrosszabb helyzetben lévő, legrosszabb kilátásokkal rendelkező csoportja is profitál. Judy Garland az Óz, a csodák csodája című filmből