Műhelytanulmányunkban azt vizsgáljuk, hogy mennyire tárhatóak fel jellemző mintázatok a vállalatok által követett stratégiai magatartásban és ezek hatással voltak-e versenyképességükre. Feltáró kutatásunk fő kérdése az volt, hogy a vizsgálati mintából képezhetőek-e egymástól jól elkülönülő klaszterek és amennyiben igen, úgy azok mennyiben különböznek versenyképességük tekintetében. Elemzésünkben hat főkomponenst (üzleti képességek, leadership, menedzsment tudás, tudásmenedzsment, változásképesség, kapcsolati tőke) képeztünk a metrikus változókból, majd K-középpontú klaszterelemzést végeztünk a főkomponensek mentén, amely öt jellemző klasztert eredményezett. Klasztereinknek a rájuk jellemző tulajdonságok alapján laissez-faire, külső kapcsolatorientált, erőforrásfelhalmozó, ösztönből vezetett és tudásközpontú vezetésorientált elnevezéseket adtuk. Fő következtetésünk, hogy „nincs királyi út”, több módon is biztosítani lehetett a vállalat versenyképességét a vizsgált időszakban, de egyes stratégiák nagyobb arányban kecsegtettek jó eredménnyel. Előtérbe kerültek a vállalati működés belső dimenziói, az erőforrások és képességek fejlesztése és hatékony menedzselése vált a versenyképesség domináns tényezőjévé. Így azok a vállalatok, amelyek belső erőforrásaikat és képességeiket fejlesztették, nagyobb arányt arányban kerültek a VVI kiemelkedő vállalatok csoportjába. = We have analysed the extent to which typical patterns in the strategic behaviour of firms can be identified and whether these have had an impact on their competitiveness in our working paper. The main question of our exploratory research was whether the sample of the data can be divided into distinct clusters and, if so, how these clusters differ in terms of their competitiveness. In our analysis, we constructed six principal components (business capabilities, leadership, management knowledge, knowledge management, change capability, relationship capital) from the metric variables and then performed a K-means cluster analysis along the principal components, which resulted in five characteristic clusters. We named our clusters laissez-faire, external relationship-oriented, resource accumulation, instinct-led and knowledge-led clusters based on their characteristic attributes. Our main conclusion is that "there is no silver bullet", there were several ways to ensure the competitiveness of the company during the assessed period, but some strategies had a higher proportion of better results. The importance of internal dimensions of the companies’ operations increased. The development and effective management of resources and capabilities became the dominant factor in competitiveness. Thus, companies that have developed their internal resources and capabilities have a higher proportion in the group of outstanding performing companies based on the company competitiveness index.
