Forrásallokáció az egészségügyben

Az egészségügy finanszírozásával kapcsolatban legtöbbször emlegetett probléma az erre fordított források szűkössége. A cikk során ugyan erre is kitér a szerző, de a fő mondanivaló az, hogy a források hatékony felhasználását a rendszerek közötti és az alrendszereken belüli forráselosztás jelentősen rontja. Tehát nemcsak hogy kevés jut az egészségügyre, hanem az is gond, hogy ami van, azt rosszul költik el. A szerző arra is keresi a választ, hogy a finanszírozás jelenlegi formája milyen érdekeltségeket keletkeztet a nagy egészségügyi ellátórendszerekben: a háziorvosoknál, a járóbeteg-ellátásban, a fekvőbeteg-ellátásban és a prevenció területén. Mi az oka annak, hogy az irányítók megszorító intézkedései ellenére időről időre újratermelődik a régi struktúra? Ha igaz, hogy az egészségügy lyukas zsák, a kérdés az, hogy hol vannak a lyukak? Van-e remény a korábbi beidegződések átrendezésére? A szerző nem újabb egészségügyi reformelképzeléssel áll elő, hanem a probléma elemzésére vállalkozik, és arra szeretne rámutatni, hogy a jobbító szándékkal kidolgozott reformokat a finanszírozás oldaláról milyen tényezők akadályozták meg. Végezetül néhány elvet fogalmaz meg, amelyek következetes végrehajtásával kiutat lehet találni a rossz beidegződések ördögi köreiből.