Kartell vagy fúzió? A budapesti nagymalmok stratégiái a 20. század első harmadában

A budapesti nagymalmok története drámai fordulatot vett 1925 után. Ekkorra már minden résztvevő számára egyértelművé vált, hogy többé nem tér vissza a 19. századi prosperitás, és az ágazatnak súlyos válsággal kell szembenéznie. Tanulmányomban egyrészt ennek okait szeretném megvizsgálni, másrészt azt bemutatni, hogy a krízis nem volt minden előzmény nélkül. Már a 19. század utolsó évtizedeitől jelentkezett a hazai nagymalmok térvesztése a világpiacon, a csökkenő versenyképesség, ami felerősítette a belföldi versenyt is. Tézisem, hogy a magyarországi nagy kereskedelmi malmok hasonló megoldásokat kerestek a problémák megoldására, mint a korabeli külföldi nagyvállalatok: horizontális és vertikális integrációk révén próbálták a méretgazdaságosságot elérni, termelési önköltségeiket csökkenteni. A verseny korlátozása érdekében pedig alapvetően két eszközt alkalmaztak: kartelleket alakítottak, illetve nagy fúziók révén kísérelték meg piaci környezetüket ellenőrzésük alatt tartani. Dolgozatomban azt vizsgálom meg, hogy a budapesti nagymalmok milyen sikerrel alkalmazták ezeket a válságkezelési stratégiákat, és ezek mennyire feleltek meg a hazai vállalati, gazdasági környezetnek. A tanulmányban levéltári dokumentumok és a korabeli sajtó felhasználásával elemzem a krízis megoldása érdekében tett lépéseket, a megfogalmazott terveket, elsősorban a legnagyobb hazai malomipari vállalat, az Első Budapesti Gőzmalmi Részvénytársaság (EBG) esete alapján.