A zöld átmenet napjaink politikai napirendjét leginkább meghatározó fogalmak egyike. A környezettudatos és végső soron klímasemleges gazdasági tevékenységre való áttérés az Európai Unió kiemelt prioritása, amelynek lépései átalakíthatják nem csak az európai állampolgárok életének mindennapjait, de az egyes államok nemzetközi státuszát és a közöttük lévő kapcsolatokat egyaránt. Ugyan a zöld átmenet alapvetően nem külpolitikai vagy nemzeti biztonsági jellegű program, geopolitikai hatásokkal mindenképpen rendelkezik – elég csak a folyamat energiapolitikai és külgazdasági dimenziójára gondolnunk. Az EU-hoz hasonlóan az Öböl Menti Együttműködési Tanács (Gulf Cooperation Council – GCC) tagállamai nemzetközi politikai és gazdasági státuszát is közvetlenül érinteni fogják a zöld átmenethez kötődő európai erőfeszítések. Egyrészt át fogják alakítani a GCC államainak nemzetközi politikában és gazdaságban betöltött szerepét és mozgásterét. A hat ország gazdasága továbbra is a kőolaj- és földgázexportból származó bevételekre épül, ezek nemzetközi piacát pedig minden kétséget kizárólag érinteni fogják a fenti lépések. Ahogy Rostoványi Zsolt fogalmazott 1980-ban, a hat állam által birtokolt két „erőtényező”, az „olajfegyver” és a „pénzfegyver” is az energiahordozók eladásához kötődik. Másrészt a zöld átmenet egyfajta nyomást is helyez a GCC-re, hogy tagjai állami keretek között intézkedéseket hozzanak gazdaságuk zöldítésére. Ezeknek az intézkedéseknek ráadásul párhuzamosan kell történniük az Öböl-térségben zajló reformfolyamatokkal, amelyek a diverzifikáció és a fogyatkozó szénhidrogénkészletek utáni időszakra való felkészülés jegyében kerülnek megvalósításra. A zöld átmenet ugyan számos feszültséget és érdekellentétet hozhat felszínre a nemzetközi politika szereplői, így az Európai Unió és a GCC között is, ugyanakkor előrelépést is jelenthet a két regionális szervezet közötti együttműködés megrekedt mélyítésében. A két fél között már 1988- ban létrejött együttműködési megállapodás, a strukturált kooperáció azonban csak a kereskedelem és a befektetések területén szökött szárba. A kapcsolatokat jelenleg gyakorlatilag gúzsba köti a szabadkereskedelmi egyezmény mint következő mérföldkő elérésének kitűzése. A tárgyalások 1990-ben indultak, de a 2000-es évek vége óta nem történt semmilyen előrelépés a kérdésben. A zöld átmenet segíthet új lendületet adni a két fél közötti együttműködésnek, hiszen segíthet túllépni a szabadkereskedelmi gondolkodáson, és új lendületet adhat más politikaterületen történő együttműködésnek. Az elemzés célja a zöld átmenet lehetséges hatásának vizsgálata az Európai Unió és a GCC közötti kapcsolatokra nézve. Mivel a kutatás egy jelenleg is folyó, a jövőben körvonalazódó folyamatot igyekszik megvilágítani, módszertani keretét a forgatókönyvelemzés adja. Ennek keretében az első két részben azonosítjuk azokat a változókat, amelyek az Európai Unió, valamint a GCC szempontjából hatással lehetnek a két tömb közötti kapcsolatokra, a harmadik részben pedig felvázolunk három forgatókönyvet, amelyek a legvalószínűbbek a két fél közötti kooperáció jövője szempontjából, külön hangsúlyt fektetve az optimális forgatókönyvre. Az elemzésnek tehát nem célja az összes lehetséges szcenáriót felállítani, vagy mindegyiket részletesen elemezni – sokkal inkább arra keressük a választ, hogy a zöld átmenet milyen feltételek teljesülése esetén vezethet el az EU–GCC kapcsolatok mélyüléséhez.
