Az agroökológia eleinte interdiszciplináris tudományos megközelítése fokozatosan nyitott a fenntartható mezőgazdasági gyakorlatok, a hagyományos, helyi ökológiai tudás, a vetőmag- és élelem-önrendelkezésért küzdő nemzetközi parasztmozgalmak és civil szervezetek politikai törekvései felé. A 2010-es évektől kezdve egyre erőteljesebben megjelennek és formálják az agroökológia célkitűzéseit a társadalmi mozgalmak. Ezek között például az élelmezési rendszert az élelem-önrendelkezés elve mentén átalakítani keresők, az agroökológia szemléletét zászlójukra tűző civil szervezetek, a FAO agroökológiai szimpóziumai, a gazdálkodókat a fogyasztókkal közvetlen kapcsolatba hozó társadalmi mozgalmak, a nemzetközi parasztmozgalmak és a globalizált élelmiszerpiacok társadalmi igazságtalanságát és ökológiai fenntarthatatlanságát kritizáló aktivisták érvei is. Ugyanakkor elindul az agroökológia (át)értelmezése az iparszerű mezőgazdaság szereplői körében is, valamint új lendületet kap az élelmiszer rendszer átalakítását célként kijelölő szakpolitikában is, mint támogatásra érdemes gyakorlat. Az ember és természet viszonyának újrafogalmazásához mindezen tudásrendszerek együttes figyelembevételére volna szükség, sokkal markánsabb helyet biztosítva az ősi, népi, helyi és hagyományos ökológiai tudásnak, vagyis mindazon gazdálkodási elvek és gyakorlatok összességének, melyek éppoly irányadók lehetnek a túléléshez, mint a tudományos tudásunk. A nemzetközi színtéren az agro ökológia körül érzékelhetően kiélezett ellentétekkel, kibékíthetetlen álláspontokkal, a fogalom kisajátítására irányuló törekvésekkel lehet találkozni. Magyarországon mindeközben évtizedek óta rendületlenül esik szét az a kutatási-fejlesztési és oktatási alapinfrastruktúra, illetve azok a politikák és támogatási rendszerek, amelyek élelmiszerrendszerünk, s benne a mezőgazdaság és élelmiszer-elosztás, agroökológiai átalakulását leginkább megalapozhatnák. Kutatásunk az agroökológia hazai értelmezéseit és gyakorlati megvalósulását tekintette át, amely az ...
