Mit tehet az állam az infláció és a munkanélküliség ellen?

A szerzők az infláció és a munkanélküliség közötti átváltást bemutató Phillips-görbét, valamint az infláció és a munkanélküliség iránti kormányzati preferenciákat jellemző kormányzati közömbösségi térképet felhasználva három makroökonómiai modell (a keynesiánus, a monetarista és az újklasszikus modell) tükrében vizsgálják, hogy a gazdaságpolitikának milyen lehetőségei vannak az infláció és a munkanélküliség leküzdésében. Geometriai úton mutatják be, hogy a keynesiánus modellben, stabil negatív meredekségű Phillips-görbe mellett a kormányzat hosszú távra beállíthatja az infláció és a munkanélküliség optimális értékét, a monetarista megközelítésben, adaptív várakozások mellett a munkanélküliség hosszú távon az ún. „természetes rátán" marad, az újklasszikus modellben, racionális várakozások mellett pedig semmilyen szisztematikus gazdaságpolitikával nem lehet még rövid távon sem elmozdítani a munkanélküliséget a természetes rátájától. Ezenfelül bemutatják, hogy nem szisztematikus gazdaságpolitika esetén milyen kimenetelei lehetségesek a kormányzat és a gazdasági szereplők között folyó játszmának.