Optimális rugalmas nyugdíjrendszer tervezése - biztosításmatematikai semlegesség és hatékonyság

Rokkantsági nyugdíjrendszereket mérlegelve - aszimmetrikus információ mellett -, Diamond-Mirrlees [1978] meghatározta a társadalmilag optimális, érdekeltséget figyelembe vevő járadék-szolgálati idő függvényt, s ez ellentmondott a biztosításmatematikai semlegesség (más szóval: méltányos, tisztesség, korrektség) elvének. Eső- Simonovits [2003] ugyanezt a feladatot végezte el öregségi nyugdíjra. Közös modellünkben az egyéneknek (típusoknak) magáninformációjuk van a saját várható élettartamukról. A kormányzat célja: egy olyan nyugdíjmechanizmus (járadék-szolgálati idő függvény) tervezése, amely maximalizál egy társadalmi jóléti függvényt, és az érdekeltségi feltételek mellett kielégít egy társadalmi költségvetési korlátot (második legjobb újraelosztó rendszer). A mostani dolgozat a társadalmi korlát helyett típusspecifikus korlátokat vizsgál, és a második legjobb semleges megoldást határozza meg. Ez a megoldás azonban nem hatékony, hiszen a korábban vizsgált újraelosztó megoldás gyakran Pareto-dominálja a semleges megoldást.* Journal of Economic Literature (JEL) kód: D82, D91, H55.