Parázs a hamu alatt – éled-e az új csendes generáció?

Az új csendes generáció elméleti megközelítésének alapjait Mannheim Károly gondolata, illetve William Strauss és Neil Howe modellje rakta le. A mannheimi gondolat abból indul ki, hogy a karakteres generáció létrejöttéhez szükség van olyan eseményre vagy folyamatra, amely azonos (közös) élményként vagy az életet meghatározó körülményként a nemzedéket elkülöníti más nemzedékektől. A különböző generációk karakterét meghatározza az a társadalmi, hangulati környezet, amelyben szocializációjuk végbement. Strauss és Howe úgy látják, hogy a nemzedékek karaktere idomul a társadalom hangulatváltozásaihoz, és egyfajta ciklikusság jellemzi mind a társadalmi változásokat, mind a generációk karakterét. Következtetésük szerint a krízisek idején születő nemzedékek alapvető jellemzője a csendesség. Jelen munka célja bemutatni az új csendes generáció modelljét, annak elméleti és empirikus alapjait, illetve megvizsgálni az alternatív megközelítések szerepét, kitérve olyan új jelenségekre is, amelyek nemzedékformáló hatással bírhatnak.