A polifenolok egyre jobban a figyelem középpontjába kerülnek, minél több kutatás és információ lát róluk napvilágot. Egyre inkább előtérbe kerülnek, mint olyan vegyületek, melyeknek kiemelkedő szerepe lehet az egészségmegőrzésben. Egyre bővülő ismereteink ellenére, vagy talán éppen amiatt, nagy szükségünk van olyan analitikai módszerekre, eljárásokra, melyek segítségével képet kaphatunk egy élelmiszer vagy gyógynövény polifenol készletéről. Munkám során ezen területhez igyekeztem hozzájárulni különböző analitikai módszerek kidolgozásával. Sikerült kifejlesztenem egy célkomponens módszert, melynek segítségével a vizsgált autentikus borokat, statisztikai módszerek segítségével, sikerült bizonyos mértékig elkülöníteni egymástól évjáratuk, termőhelyük és fajtájuk szerint. Ebben nagy szerepe volt az egyes vegyületek izomerjeinek, melyeket sikerült elválasztani egymástól. A statisztikai elválasztás azonban nem minden esetben volt teljesnek mondható. Ennek oka lehetett a nem megfelelő, vagy kelleténél kevesebb komponens kiválasztása, esetleg a nem megfelelő statisztika alkalmazása. Újabb polifenolok és/vagy más statisztikai módszerek alkalmazásával ezen hiányosságok kiküszöbölhetőek lehetnek. Sikerült kifejleszteni egy kereső módszert, melynek segítségével nagy valószínűséggel lehet azonosítani a vizsgált aglikonok mono- és diglikozidjait standardok használata nélkül. Ezt az tette lehetővé, hogy az ionforrásban, a flavonoid mono- és diglikozidból keletkező aglikonok azonosítására az MRM módszert alkalmaztunk, mégpedig oly módon, hogy mint monitorozást használtuk. Nem specifikáltam az ionforrás beállításait minden vegyület típusra külön-külön, hanem egy kompromisszumos átlagértéket használtam. Ennek segítségével egy olyan módszert fejlesztettem ki, mely a flavonoidszármazékok feltérképezését azok alapvázától „kifelé” haladva végzi, tehát először az alapvázat majd a rákapcsolódó szubsztituenseket azonosítja. Sajnos a módszerben használt pásztázástípusok jellegéből adódóan minden esetben szükség van a harmadik - ...
