A rendőri komponens szerepe az EU civil válságkezelő műveleteiben a Nyugat-Balkánon = The Role of Police Component of the EU Civilian Crisis Management Missions in the Western Balkans

A nemzetközi együttműködésben végrehajtott legelső béketámogató és válságkezelő akciókra a 19. század végén és a 20. század elején került sor. Ezek közül több beavatkozásra (a korabeli szóhasználattal élve a „tűzoltó műveletekre”) éppen abban a térségben került sor, amellyel a jelen értekezés is foglalkozik – a Balkán-félszigeten és a Földközi-tenger keleti részében. A témánk szempontjából legfontosabb olyan nemzetközi válságreagáló műveletekre, amelyek során szerephez jutott a rendőri elem is, a mai Krétán, Macedóniában és Albániában került sor (Glenny [2012]). Ezekben a béke megőrzését és a fegyveres konfliktusok elterjedésének megelőzését célzó beavatkozásokban magyar nemzetiségű katonák és rendvédelmi szakemberek is közreműködtek. Tehát nem egy új jelenségről van szó. E disszertáció tágabb értelemben vett kutatási tárgyát a civil (polgári) válságkezelés (civilian crisis management) képezi. E béketámogató módszer az ENSZ katonai békefenntartó (peace-keeping) gyakorlatából alakult ki az 1960-as években, de igazán dinamikus fejlődésnek az EU közös biztonság- és védelempolitika keretében indult (Kaspersen–Sending [2005]). Napjainkban főként közigazgatási és rendőrségi szakértők alkotják a civil válságkezelő mechanizmus személyzetét, amely az 1990-es évek délszláv háborúit követően döntő szerephez jutott a jogállamiság kiépítésére irányuló folyamatban a Nyugat-Balkánon (Friesendorf [2010]). Ekkortól kezdve a civil válságkezelés világszerte jelentős tényezővé vált a béketámogatásban. Az egyik legelterjedtebb módszere az ideiglenes intézmények (missziók) telepítése a posztkonfliktusos övezetekbe.