Rendszerszintű átalakulás helyett szakpolitikai reform? – A részvételi akciókutatás társadalmat átalakító ereje és annak korlátai egy megyei jogú város deszegregációs szakpolitikájának tapasztalatain keresztül

Az igazságosabb és ökológiailag fenntarthatóbb társadalmak előmozdítása érdekében alapjaiban kell átalakítanunk a jelenlegi társadalmi-gazdasági rendszert. A részvételi akciókutatás (RAK) nagy jelentőséget tulajdonít az „átalakulás” („transzformáció”) fogalmának, viszont közelebbről vizsgálva a kifejezés fogalmi és gyakorlati szempontból is nehezen megragadható. Pontosan mitől is lesznek a közpolitikák transzformatív jellegűek? A kérdés megválaszolásához először a transzformáció koncepcióját – mint az akciókutatás normatív társadalmi „ideája” – operacionalizáljuk, három fogalomkör segítségével: autonómia, képessé tétel és szolidaritás, bemutatva mindhárom hegemón (reformista) és alternatív (transzformatív) keretezését. E koncepciók segítségével azt igyekszünk megérteni, hogy a RAK-unk a helyi deszegregációs szakpolitikát és roma érdekérvényesítést inkább átalakította vagy megreformálta. Bemutatjuk, hogy miközben a roma képviselők RAK-unknak is köszönhetően egyre elfogadottabbá és befolyásosabbá váltak a helyi politikai életben, nem voltak képesek eltéríteni a városvezetést egy felülről lefelé vezényelt deszegregációs szakpolitikától. Így a deszegregációs folyamat narratívája és gyakorlata illeszkedik a neoliberális városfejlesztés logikájába – a RAK hatásai a transzformatív szándékok ellenére reformisták maradnak. Rámutatunk annak fontosságára, hogy részvételi akciókutatóként őszintén reflektáljunk azokra az elnyomó struktúrákra, amikben kutatásunk is zajlik, és aminek átalakítása nélkül RAK-unk csak reformista lehet – azaz nem nő fel a transzformatív ideához.