A szervezeti innováció és tudásfelhasználás mintái a magyar gazdaságban = Patterns of organisational innovation and knowledge use in the Hungarian economy

Az államszocializmus bukását követő évtizedek mérlegét megvonva egyértelműen látszik, hogy nem sikerült az akkor remélt felzárkózás a fejlett országokhoz. A jelenlegi helyzetből való kilábalás egyik lehetséges modellje lehetne olyan új fejlődési pályák kialakítása, amelyek az innováción és a nagy hozzáadott értékű gazdasági tevékenységek részarányának növelésén alapulnak. Ennek a forgatókönyvnek azonban ellentmondani látszik, hogy a magyar gazdaság innovációs teljesítménye elmarad az európai átlagtól. Alapvető kérdés, hogy mi az oka a lemaradásunknak? Az ország innovációs teljesítményének alakulásában kulcsszerepe van a vállalati szféra innovációs erőfeszítéseinek. Disszertációmban arra tettem kísérletet, hogy a magyar vállalati szféra innovációs teljesítményét és a magyar vállalatok innovációs potenciálját meghatározó tényezőket vizsgáljam. A szervezetek innovációs képessége nagyban függ abszorpciós képességüktől, amely arra utal, hogy egy szervezet milyen mértékben képes felhasználni a szervezeten belüli és kívüli tudásokat. Az abszorpciós képesség a szervezetek által felhalmozott tudásvagyon, az intellektuális tőke függvénye. A legszélesebb körben elfogadott felosztás szerint az intellektuális tőke három további összetevőből áll: a humán (emberi) tőkéből, a strukturális (szervezeti) tőkéből és a relációs (kapcsolati) tőkéből. A disszertáció közelebbi témája annak vizsgálata, hogy miként alakult az elmúlt időszakban a magyar vállalatok által felhalmozott intellektuális tőke egyes elemeinek mennyisége és minősége, különös tekintettel a humán és a strukturális tőke bizonyos elemire, illetve a köztük levő kapcsolatra. A kérdés vizsgálata egyúttal a magyar vállalatok innovációs potenciáljának mérésére is szolgál.