Társadalmi innováció a turizmus kontextusában

Az állam a szabadidőipar kínálta szolgáltatások közül különösen a turizmushoz való hozzáférés legkülönbözőbb eszközökkel történő biztosításával igyekszik a társadalom életminőségét kedvezően befolyásolni. Annak ellenére, hogy a turisztikai kínálat fogyasztásában érintettek köre egyre tágul, továbbra is tekintélyes a nem utazó háztartásokban élők száma. Mivel a turizmusból való kimaradás hátterében gyakran nem anyagi természetű tényezők húzódnak meg, magának a társadalomnak kell a szabadidő utazással való eltöltését gátló tényezőkkel szembenéznie, megoldást találnia a turizmus depriváltjainak felkarolására. Természetesen a turizmusipar nem csak az utazó, hanem a szolgáltató szerepkörében is képes az életminőséget növelő aktivitások biztosítására, melyhez elsősorban az érintett közösség – empátiára, kreativitásra és összefogásra épülő – innovációjára van szükség. A jelen tanulmány arra a kérdésre keresi a választ, hogy a turizmus és a társadalmi innováció szimbiózisával kapcsolatos hazai és nemzetközi szakirodalmi előzmények mennyiben képesek megalapozni, illetve elősegíteni egy jövőbeli, nagyszabású vizsgálat lefolytatását. Az elvégzett irodalomelemzés eredményei egyrészt igazolták, hogy sikerült egy nemzetközi kitekintésben is fehér foltnak számító problémára fókuszálni, másrészt előre vetítik, hogy a témában az öregedés, a szegénység és az akadálymentesség képezi a legfontosabb kontextuális pilléreket.