Tanulmányunkban azt vizsgáljuk a Versenyképesség-kutatás 1996-os, 1999-es és 2004-es kérdőíves eredményeinek a feldolgozásával, hogy miként alakult a magyar vállalatok körében a teljesítménymenedzsment-eszközök használata. A legfontosabb ilyen részrendszerek (a stratégiai tervezést, a vállalati tervezési gyakorlatot, a controllingeszközök használatát, a költségszámítási objektumok használatát és a beszámolók során előállított adatokat, valamint azok forrását) elemzése alapján arra a következtetésre jutunk, hogy 1) a stratégiaalkotáshoz használt eszközök száma a vizsgált időszakban alig változott; 2) 1999-ről 2004-re a korábban szinte semmiféle tervezési eszközt sem használó vállalatok – ha korlátozottan is, de – elkezdtek formális tervezési metodikákat alkalmazni; 3) a controllingeszköztár kis mértékben ugyan, de bővült; 4) az angolszász orientációjú módszertanoknál elterjedtebbnek tűnnek a pénzügyi jellegű és/vagy a hagyományos német belső eredményszámítási (költségszámítási) módszertanokhoz közel álló controllingeszközök; 5) a beszámolók jellemzően pénzügyi és költségadatokat tartalmaznak, és a pénzügyi és a gazdálkodási információs rendszerre épülnek. Vizsgálatunk további következtetése, hogy a vállalati méret, a külföldi (erős) tulajdonos jelenléte és a vállalati magatartás proaktivitása jellemzően a stratégiaalkotást, a tervezési rendszer kiterjedését és a controllingeszközök használatát befolyásolja pozitív irányban. Fontos eredmény továbbá, hogy a használt teljesítménymenedzsment-eszközöket tekintve a minta vállalatai három klaszterbe tartoznak: az alacsony rendszerszemlélettel jellemezhető „Elmaradók”, a stratégiaalkotási eszközöket és különféle vállalati terveket kiterjedten használó „Tervezők”, illetve a visszacsatolási mechanizmusok terén legkifinomultabbnak tűnő „Beszámolók” csoportjába. ; Our study aims at analyzing the major developments in the use of performance management tools at Hungarian firms, relying on the sample covered by the Competitiveness Research programme questionnaires in 1996, 1999 and 2004. Through investigating into the most important subsystems of performance management (strategic planning, business and yearly planning, the use of management control tools, the array of costing objects, the data provided through management reporting as well as the data sources of management control and accounting reports), we conclude the following: 1) there was hardly any change in the use of tools which support strategy-making; 2) companies which had made little use of planning tools started, between 1999 and 2004, to implement formal planning methodologies; 3) the range of management control tools in use widened; 4) financials-driven management control tools seem more widespread than US-oriented methodologies, and so do management control tools reflecting the ‘classical’ German cost accounting tradition; 5) management reports predominantly include financial and cost-related information and are based on the general ledger as well as ERP-systems. Our analysis shows that company size, the presence of a (strong) foreign owner and the proactivity of corporate behaviour have a positive impact primarily on strategy-making, the scope of formal planning and the use of management control tools. Another important finding is that companies fall into three clusters based on the range of the management control tools they use: 1) the “Lagging” can be characterized through a low degree of systems-thinking; 2) Planners use strategy making tools and corporate planning extensively; 3) “Reporters” differentiate themselves through sophisticated feedback mechanisms.
