Tradícióból megújulás (?) - A professzionalizálódás hatása az innovációra családi vállalatoknál

A vállalati „középréteg” viszonylagos kis súlya és fejletlensége a magyar gazdálkodási szervezetek csoportjában régóta ismert probléma. A vállalati „középréteg” alatt ebben az írásban a magyar tulajdonú nagyobb, nem egyéni vállalkozó és mikrovállalkozásnál nagyobb, 15-20 fő feletti alkalmazotti létszámmal rendelkező, statisztikai értelemben vett kisvállalkozásokat, és a középvállalkozásokat értem. Az adatok, illetve a kutatási eredmények alapján az látható, hogy ez a „középréteg” nem tölti be az ország gazdaságában azt a szerepet, amelyet a gazdaságpolitika kijelölt számára, vagy – nemzetközi összehasonlításban – más európai uniós országok gazdasági fejlődésében már betölt. A hazai gazdaságpolitikában ez a „középréteg” a gazdasági növekedés egy harmadik, belső alapját jelenthetné a multinacionális vállalatok beruházásai és az Európai Unióból származó fejlesztési támogatások által indukált növekedés mellett. Európai uniós összehasonlításban a magyar gazdaságpolitikai gondolkodás számára fontos referenciapontként szolgál a német, az osztrák vagy az olasz gazdaság. Bár ezen országok gazdaságában az eltérő jellegzetességek miatt a vállalati „középréteg” vállalati mérete némileg eltér egymástól, a „középréteg” szerepe a foglalkoztatásban, az adófizetésben, a regionális versenyképesség növelésében, illetve a gazdasági növekedés erősítésében kiemelkedő. Németországban „Mittelstand”-nak nevezik ezt a réteget és egyenesen úgy beszélnek róluk, mint amely cégek a gazdaság gerincét alkotják. A magyar „középréteg” viszonylagos kisebb súlya mögött a hazai és nemzetközi kutatók több tényezőt és folyamatot is feltártak. A probléma egyik lényeges része, hogy ebben a vállalkozási csoportban az innovációs aktivitás alacsonyabb a külföldi tulajdonú cégekhez képest.