Vállalati szolgáltatási nyugdíjprogramok optimális befektetési politikája és fedezettségi szintje az Egyesült Államokban

Az Egyesült Államokban a nyugdíjcélú megtakarítások keretében felhalmozott vagyon jelentős hányada testesül meg vállalatok által működtetett szolgáltatási nyugdíjprogramokban. A programok léte és a nyugdíjalapok kezelése befolyásolja a részvényesi értéket. A tanulmány a szakirodalom áttekintésével a nyugdíjalap - tulajdonosi szemszögből - optimális eszközösszetételét (befektetési politikáját), illetve fedezettségi szintjét (az eszközök kötelezettségekhez viszonyított arányát) vizsgálja. A szerző összefoglalja, hogy a nyugdíjprogramokkal kapcsolatos adókedvezmények, valamint a járadékok garantálására fizetendő biztosítási díjak, illetve a vállalat felelőssége milyen befektetési politikát és fedezettségi szintet indokolnának. Áttekinti azokat a - piac tökéletlenségeiből (tranzakciós költségek, pénzügyi nehézségek, szabályozás) adódó - tényezőket, amelyek befolyásolják az optimális eszközösszetételt, valamint fedezettséget. Mindezek alapján a vállalatoknak - hasonlóan a tőkeszerkezet választásos elméletéhez - célszerű az adottságaikhoz igazodniuk a nyugdíjprogrammal kapcsolatos pénzügyi döntéseikben. A többségüknek nem érdemes szélsőségeket választania, a nyugdíjalap vegyes eszközösszetétele, illetve a kötelezettségek szabályoknak megfelelő fedezettsége tűnik ésszerűnek. Az optimális stratégia dinamikus, az adottságok függvényében idővel változhat. Ez magyarázatot adhat a nyugdíjalapok részvényarányainak és fedezettségi szintjeinek egymás közötti, illetve időbeli eltéréseire.