Vállalatközi tulajdonosi hálózatok a kelet-európai kapitalizmusban

A neoliberális felfogás hívei azt feltételezik, hogy a posztszocialista átalakulás során a piacok önépítő módon működnek. Az állampárti nézetek új képviselői viszont az államtól várják a piacgazdaság kiformálását. A szerzők szerint e dichotómia megha- ladható, mert az állam mellett más nem piaci intézmények is elősegíthetik a piaci orientáció megerősödését. Támaszkodni lehetne a mikrogazdasági szereplők kap- csolati hálózataira is, amelyek Magyarországon is kialakultak már az előző rendszer- ben. Ezek a kapcsolatok vállalati kereszttulajdonosi hálózatokká fejlődtek a piacgaz- dasági átmenet első éveiben. A kormányzat azonban nem számolt e hálózatokkal privatizációs és regulációs politikája kialakítása során. A fellépő következmények sorozatos bank- és adóskonszolidációra kényszerítették, amely a paternalizmus új formájának számít. Csehországban ezzel szemben tudatában voltak a kötelezettsé- gek hálózati jellegének, ezért mindeddig aktív csődellenes politikát folytattak. Az utal- ványos privatizáció azonban ott sem népi kapitalizmust teremtett: a létrejött cseh intézményi kereszttulajdonosi hálózatok központi elemévé mezoszintű szereplők (a beruházási alapok) váltak.