Vállalkozói kultúra - az életutak finalitása

(.) Írásomban azt vizsgálom, mi lehet az oka a kis­vál­lal­ko­zói szfé­ra hir­te­len ki­tá­gu­lá­sá­nak. Ar­ra igyek­szem vá­laszt ke­res­ni, hon­nan ver­buvá­ló­dott hir­te­len 1989-ben, s hon­nan kap­ta fo­lya­ma­tos után­pót­lá­sát egé­szen az év­ti­zed kö­zepé­ig az a cso­port, amely­nek tag­ja­i­ban meg­van az a ké­pes­ség, hogy kéz­nél lé­vő javaikat, szak­mai ta­pasz­ta­la­ta­i­kat, kap­cso­la­ta­i­kat, anya­gi esz­kö­ze­i­ket ügye­sen kom­bi­nál­va pi­ac­ra lépje­nek. Va­jon a ka­pi­ta­liz­mus szel­le­me ezek­ben az em­be­rek­ben egé­szen a rend­szer­vál­to­zá­sig Csip­ke­ró­zsi­ka-ál­mát alud­ta, a pi­ac­gaz­da­ság meg­je­le­né­sé­re pe­dig mint­egy va­rázs­ütés­re föl­ébredt? Vagy pe­dig egy­sze­rű­en a kö­rül­mé­nyek jobb­ra, il­let­ve rosszabb­ra for­du­lá­sá­nak ha­tá­sá­ra lesz va­la­ki­ből vál­lal­ko­zó? A meg­nyí­ló pi­a­ci le­he­tő­sé­ge­ket meg­gaz­da­go­dá­suk ér­de­ké­ben ki­hasz­nál­ni ké­pes em­be­rek te­re­pe a vál­lal­ko­zás, vagy el­len­ke­ző­leg, a sa­rok­ba szo­rí­tott, munka­he­lyü­ket, ko­ráb­bi meg­él­he­té­si le­he­tő­sé­ge­i­ket el­vesz­tett em­be­re­ké? (.)