Változások a halandóságjavulás mintázatában Magyarországon

A halandóság csökkenéséből fakadó élettartam-kockázat hosszú távon jelentős pénzügyi következményekkel járhat a nyugdíj-, élet- és egészségbiztosításban egyaránt. Nem véletlen tehát, hogy a halandóság-előrejelző módszerek – sokrétű demográfiai alkalmazásaik mellett – fontos szerepet töltenek be az aktuáriusi módszertanban. A népszerű Lee–Carter modell nem képes figyelembe venni azt a rotáció néven ismert jelenséget, miszerint a halandóság javulása jellemzően lassul az alacsonyabb életkorokban, és ezzel párhuzamosan gyorsul az idősebb korcsoportokban. Jelen tanulmány a hazai életkoronkénti néphalandósági ráták hosszú idősorainak statisztikai vizsgálata alapján arra a következtetésre jut, hogy a halandóságjavulás rotációja a férfiak esetében gyengén, a nők esetében pedig erősen kimutatható az adatokból, illetve a Lee–Carter modell rotációt figyelembe vevő változata alapján illusztrálja, hogy a hosszú távú előrejelzésekben súlyos torzulást okozhat a rotáció figyelmen kívül hagyása.