Valóban a fiskalizáció oldaná meg a nyugdíjrendszer problémáit?

A társadalombiztosítás, illetve annak alrendszerei, a nyugdíj- és egészségbiztosítás finanszírozása szorosan összefügg azzal, hogy a rendszer kinek milyen szolgáltatást nyújt, bár a két alrendszer ebből a szempontból eltérően viselkedik. Az egészségügy finanszírozása esetében – a benne lévő nagyon jelentős újraelosztási elem miatt – szinte szabadon lehet választani a járulékalapú és az állami finanszírozás között, kisebb különbségek azonban itt is adódnak. A nyugdíjnál ugyanakkor egy állami finanszírozáskor csak és kizárólag állampolgári alapú, egyenlő nagyságú, kismértékű alapnyugdíj képzelhető el. A maihoz hasonló differenciált munkanyugdíjhoz szükség van a mai járulékalapú finanszírozásra, ami nem jelenti azt, hogy nem lehet szükség jelentős reformra a mostani rendszerhez képest. A cikk közvetlenül kapcsolódik Árva László és Mádi László tavalyi tanulmányához, ahol a társadalombiztosításnál általában javasolják az áttérést a járulék alapú finanszírozásról a közvetlen állami finanszírozásra, miközben nem beszélnek arról, hogy emiatt megváltozna a mostani nyugdíjrendszer. Cikkemben azt kívántam rögzíteni, hogy a nyugdíjnál ilyen jelentős finanszírozási változás a teljes nyugdíjrendszer radikális megváltozását hozná magával, ami nem biztos, hogy kívánatos.