1989: Szempontok a rendszerváltás globális politikai gazdaságtanához

Az alábbiakban a magyar rendszerváltás általában 1989-cel megjelölt fordulatának az újragondolására teszünk kísérletet, egy globális folyamatokra érzékeny, történeti, politikai gazdaságtani szemlélet alapján. Rögzítve egy hosszabb távú közös kutatás szempontjait, áttekintjük Magyarország betagozódását a kapitalista világrendszerbe, valamint megmutatjuk, hogy milyen világgazdasági és geopolitikai folyamatok határozták meg az ország függő fejlődését. Magyarország kapitalista világrendszeren belüli helyzetének és lehetőségeinek bemutatásakor különös figyelmet fordítunk az eladósodás folyamatára, melyet nem tipikus magyar sajátosságként, hanem a globális strukturális mozgások által beszűkülő nemzetállami mozgástér következményeként mutatunk be. Perspektívánkat röviden kiterjesztjük a rendszerváltást követő két évtizedre, valamint a 2008 utáni fordulatra. Végül két esettanulmányon keresztül megmutatjuk, hogy milyen következtetésekre juthatunk az általunk vázolt elméleti stratégia alkalmazásával a szocializmushoz és rendszerváltáshoz kapcsolódó ideológiák és gazdaságpolitikák értelmezésében. Meglátásunk szerint mind a „demokrácia” vagy „diktatúra”, mind a „terv” vagy „piac” vitái, melyek meghatározták a rendszerváltás értékeléseit, egészen más megvilágításba kerülnek, ha a globális folyamatok részeként, hosszú távú történeti perspektívában vizsgáljuk őket. Hosszú távon Magyarország félperifériás pozíciójában két – a „felzárkózásnak” csak a reményét, de nem a sikerét biztosító – gazdaságfejlesztő stratégiát azonosítunk: a liberalizálást és a protekcionizmust. A két stratégia, melyek közötti váltások a globális felhalmozási ciklusokhoz kötődnek, meghatározták az elitek helyi felhalmozási ciklusokon belül megszülető projektjeit és a történetileg kialakult függő helyzetünk ezekhez kötődő értelmezéseit.