A mesterséges intelligencia és a munka politikai gazdaságtana

A mesterséges intelligencia (MI) technológiai hatása kapcsán az egyik leggyakrabban megjelenő félelem a technológiai munkanélküliség, amiből néhány szerző olyan gazdasági állapotra következtet, amikor az ember helyett mindent a gépek végeznek el. Ebben a disztópikus állapotban az emberi tevékenység feleslegessé válik, ami vagy tömeges elszegényedéshez, vagy a gép által kizsákmányolt társadalomhoz vezet. Ezekkel a nézetekkel szemben a tanulmányban azt fejtjük ki, hogy a mesterséges intelligencia és tágabban az információs és kommunikációs technológiák fejlődése felszabadítja az embert a szolgai, rutinszerű munka alól, és tevékenységét az alkotásra fogja ösztönözni, a helyes döntésre és szemléletre. Minden más tevékenyég valójában gépesíthető, de ezt nem problémának, hanem előrelépésnek látjuk. A tanulmányban azt is kifejtjük, hogy az előrelépés feltétele a gazdasági tevékenységek globális, demokratikus összefogása. A globalizáció új korszakában ez erősödik fel, mert ez a mesterséges intelligenciában rejlő lehetőségek kibontakozásának szükséges feltétele. A demokrácia feltételezi a következetes értékrendi elköteleződést a döntéshozók, és végső soron minden állampolgár részéről, ehhez is hozzá tud járulni az új technológia. A mesterséges intelligenciából önmagában nem következik az értékrend, ez a technológia lehetőséget ad a jóra és a rosszra történő használatra egyaránt. Használata már etikai kérdéseket vet fel, ezek megoldásához közösségi, politikai erőfeszítésre van szükség. A közösség „technológiája” az infrastruktúra. A tanulmány állítása ezért az, hogy a mesterséges intelligenciát az infrastruktúra egy elemeként érdemes felfogni (és nem tőkejószágként, magántulajdonként), mert ez segíti a benne rejlő lehetőségek kibontakozását.