Kapitalocinema. A mozgókép-írástudók árulása a klímaválság árnyékában

Az ökológiai problémák és a gazdasági berendezkedés összefüggésének kulturális kritikája régóta napirenden van, és immár a fikciós alkotásokba, sőt a nagy költségvetésű hollywoodi filmekbe is beszivárgott. A klímaváltozást az akciójelenetek háttereként vagy ürügyeként használó történetek mellett az elmúlt évtizedben számos olyan film készült, ahol a környezetvédelem kérdése és a klímaválságra való utalás közvetve, olykor szinte csak áthallásként van jelen. Ez a „küszöb alatti” tematika – talán éppen azért, mert az alkotók részéről kimondatlan, a nézők részéről pedig nem is tudatosul − olykor politikailag radikálisabb gondolatokat sugall, mint amilyet egy populáris mozitól várnánk (Hódosy 2018: 46-47). Ezzel szemben azokban a filmekben, amelyek nyíltan és egyértelműen emelnek szót a környezetpusztítás ellen, gyakran egy éppen ellentétes „mögöttes” tendenciának lehetünk a tanúi. A következőkben három közelmúltbeli film elemzésével azt próbálom bemutatni, hogy mi is ez, és hogyan történik: hogyan ássák alá a filmek retorikai mechanizmusai azt az interpretációt, amit a kapitalizmusnak a környezetpusztulásban és klímaváltozásban betöltött szerepéről alkotott elméletekből (Bookchin 1986; Daly 2000; Moore 2016, Jackson 2009; Latouche 2011; Greer 2013), le lehet vonni – és a filmek egyes szereplői olykor le is vonnak.